Mint bármilyen infrastruktúra, a csatornarendszerek is rendszeres karbantartást igényelnek. A föld alatt húzódó, kis átmérőjű csövek azonban sokszor nehezen hozzáférhetőek. A kitakarás nélküli rekonstrukciós eljárások során a magas költségigényű csőfeltárás helyett a csővezetékek belsejében működtethető robotokat alkalmaznak. A Pipetronics piac- és technológiai vezető szerepet tölt be a csatornarobotok fejlesztése és gyártása terén. Markus Lämmerhirttel az igazgatótanács tagjával beszélgettünk erről a rendkívül különleges iparágról.
Hogyan került a csatornázási iparba?
Precíziós mérnöki tanulmányokat végeztem, amit ma mechatronikának hívnak. 1990-ben gyakornokként eltöltöttem egy szemesztert a DTI-nél, egy speciális gépgyártással foglalkozó mérnöki irodánál. Abban az időben a vállalat egy olyan gép fejlesztésén dolgozott, amely képes volt a 150–300 mm átmérőjű csövek lakóházi csatlakozóvezetékeinek kiálló részeit lemarni, így téve szabaddá az utat a megfigyelőkamera számára. Az én feladatom volt a prototípus tesztelése és fejlesztése.
Hogyan született az első saját ötlete?
Bár az ügyfél jóváhagyta a prototípust, az nem volt könnyen kezelhető. A diplomamunkám részeként készítettem egy marórobotot, amelyet aztán továbbfejlesztettük a DTI-nél, és megszülettek az első csatornarobotok. 2000-ben az értékesítési vezetővel megvásároltuk a DTI csatornarobotokkal foglalkozó részlegét az akkor tulajdonunkban lévő vállalat számára.
Kik voltak az első saját ügyfeleik?
Eleinte főleg német, francia és svájci ügyfeleink voltak. Ezekben az országokban akkoriban már elterjedt technológiának számított a kitakarás nélküli rekonstrukció. Annak idején a konkurencia mindössze egyetlen svájci cégből állt, és minthogy akkor még viszonylag kicsinek számított a piac, gyorsan világhírre tettünk szert, majd Ázsiába és Amerikába kezdtünk exportálni.Az útfelbontás elkerülésével végrehajtható csatornázás visszautasíthatatlan lehetőség. Időt és pénzt takarít meg, ráadásul a forgalmat sem zavarja.
Milyen állapotú a csatornahálózat Németországban és máshol a világban?
Németország csatornahálózata mintegy 600 000 kilométer hosszú. Becsléseink szerint ennek mintegy 18%a igényel rövid időn belüli felújítást vagy cserét. Úgy gondolom, nem lehet jobb a helyzet más országokban sem.
Milyen kihívást jelentenek a csatornarobotok, és milyen trendek figyelhetők meg a piacon?
A csatornázások során használt gépek és eszközök stabil, tartós technológiát igényelnek, a lehető legkisebb helyigény mellett. A szabványos megoldások ritkán alkalmazhatók, ezért a legtöbb alkatrészt magunk fejlesztjük. Ami pedig a működésünket illeti, egyre nagyobb hiányra számítunk a szakemberek terén. Az elképzelésünk tehát az, hogy az embert intelligens technológiával váltjuk ki, amely speciális képzés nélkül is megállja a helyét. A tendencia az automata helyszínre utazás és az automata javítás irányába mutat.
Hogyan kerültek kapcsolatba a Faulhaberrel?
Ha nagy teljesítményre van szükségünk kis méretben, ahhoz megfelelő motorokra van szükség. A Faulhaber motorkínálata minden igényünket kielégíti. Használhatók például olyan robotok meghajtásához, amelyeknek nagyon nehéz kábelt kell húznia, vagy éppen egy kis kamera miniatűr ablaktörlőjéhez.
A hidraulikus vagy az elektromos meghajtást részesítik előnyben?
A hidraulikus meghajtás megbízható működést biztosít, de csak korlátozottan felhasználható. Ehhez még hozzájön a zajszennyezés meg a generátor és a hidraulikus egység kipufogógáza. Mindezt érdemes elkerülni, különösen a belvárosokban és a lakóövezetekben. Az elektromos meghajtók és akkumulátorok lehetővé teszik a robotrendszerek kibocsátásmentes és szinte zajtalan működtetését.
Milyen hajtástechnológiára lesz igény a jövőben?
Eddig főleg kefés motorokat alkalmaztunk, mivel a gépeinkben korábban nem voltak elérhetőek a kefe nélküli meghajtásokhoz szükséges vezérlési opciók. A vezérlőnek közvetlenül a motoron kell lennie, mert nem lehet 150 méter hosszú tápvezetéken keresztül vezérelni. A legújabb technológiánk viszont CAN-buszkommunikációt alkalmaz, amely lehetővé teszi a kefe nélküli motorok vezérlését is. A trend a busztechnológia és a kefe nélküli meghajtás irányába mutat. A kefe nélküli motorok kisebb igénybevételnek vannak kitéve, emellett vezérelhetők és programozhatók.
Milyen célkitűzéseik vannak a hajtástechnológia tekintetében?
Számunkra elsődleges szempont a kis beépítési helyigény és a nagy teljesítménysűrűség, legyen szó akár motorokról, akár az elektronikáról. Meg persze a robusztusság és a tartósság.
Mitől egyedülálló a Pipetronics?
Fő szakterületünk a robotrendszerek fejlesztése és gyártása. Szaktudásunk több évtizednyi tapasztalaton alapul, beleértve a járműipari felszerelések és generátorok tervezését is. Más innovatív termékeket is kínálunk, így például a műgyantával végzett tűpontos javítást. Mindemellett nagy összegeket fordítunk további fejlesztésekre is.
Mi különbözteti meg Önöket a versenytársaktól?
A technológiánk nagy rugalmasságot biztosít, így könnyedén integráljuk a különleges kialakításokat a szabványos termékekbe.
Terveznek profilt bővíteni?
Egyértelműen a csatornajavítás az alaptevékenységünk, de a kitakarás nélküli rekonstrukció elvben alkalmazható ivóvízvezetékek esetén is. Lehetséges továbbá, hogy egyéb csatornarendszereknél is használható, például a vegyiparban , a gázvezetékek, tartályrendszerek vagy nyomástartályok ellenőrzésére.
Ön szerint elképzelhető, hogy egy napon humanoid robotok nyissák ki az aknafedeleket, és ereszkedjenek le a csatornába?
Elvileg bármi lehetséges, de egy ilyen technológia megvalósítása nagyon komplex munkát igényelne és rendkívül költséges volna. Léteznek egyszerűbb, a célnak jobban megfelelő megoldások.
Mit gondol, elképzelhető, hogy a csatornázások során „repülő robotokat” és drónokat használjanak?
Az ilyen típusú gépeket már sikeresen tesztelték ellenőrzési munkákhoz. Ugyanakkor nem gondolom, hogy a javítások során hasznosak lehetnének.
